Műanyag építőkészlet ragasztáshoz, gyártó: Special Hobby.
Információk a sablonról:
A Guardian AF-3S legújabb támadóváltozatának modellje nyolc műanyag alkatrészből álló keretet tartalmaz, átlátszó műanyaggal befecskendezve. Az 1950-es években az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozóin két AF-2 Guardian tengeralattjáró-elhárító repülőgép üzemelt. Míg az AF-2W egy terjedelmes APS-20 keresőradarral volt felszerelve a törzs alatt, az AF-2S második változata tengeralattjáró-elhárító támadófegyvereket (tengeralattjáró-elhárító torpedókat, mélységi tölteteket vagy rakétákat, támadóradarokat) hordozott a bombatérben és a szárny alatt. A Guardian fejlesztése a második világháború alatt kezdődött, de az amerikai haditengerészetnek eredetileg torpedóbombázóra volt szüksége. Ezt a projektet a Grumman G-70-nek nevezte el, a haditengerészet pedig XTB3F-1-nek nevezte el. Az XTB3F-1 kombinált hajtásrendszerrel rendelkezett volna, egy az orrban elhelyezett P&W R-2800 csillagmotor egy négylapátos légcsavart hajtott volna, a farokrészbe pedig egy Westinghouse 19XB turbóventilátoros hajtóművet szereltek volna be. A turbóhajtóművet az első repülés előtt eltávolították. Ez 1945. december 19-én történt. 1945. december 24-én azonban az amerikai haditengerészet megváltoztatta a követelményeit, és a fent említett két változatban tengeralattjáró-elhárító repülőgéppé való átalakítást követelt. A „Hunter” prototípusa, ahogy az AF-2W változatot nevezték, 1948 novemberében, a „Killer” prototípusa pedig a következő év januárjában repült először. 1950-ben mindkét változat első AF-2-esei bekerültek az amerikai haditengerészet fegyverzetébe. Később ezeket kiegészítette az AF-3S változat. Ez megfelelt az AF-2S változatnak, de egy további mágneses anomáliaérzékelővel is rendelkezett. Az AF-3-asok repülőgép-hordozókról és szárazföldi bázisokról is üzemeltethetők voltak. A koreai háború alatt védelmet nyújtottak az amerikai haditengerészet repülőgép-hordozóinak a harci területeken. 1955-ben kivonták őket a frontvonalról, de 1957-ig tartalékos egységekben szolgáltak. A Guardians lett az amerikai haditengerészet első speciális tengeralattjáró-elhárító repülőgépe, amely repülőgép-hordozókról üzemelt. Ugyanakkor ők tartják a rekordot a legnagyobb, egymotoros, dugattyús motoros repülőgépek között, amelyek valaha is rendszeres szolgálatban álltak az amerikai haditengerészet hajóinak fedélzetéről. A Guardian AF-3S legújabb támadó változatának modellje nyolc műanyag alkatrészből, fröccsöntött átlátszó alkatrészekből, PUR alkatrészekből és maratásokból álló keretet tartalmaz. Az AF-3 fegyverzetkerete új kerekeket is tartalmaz a megfelelő számú lyukkal a tárcsán, és az AF-2S verzióhoz képest egy nagyobb házat egy erősebb radar számára a szárny jobb fele alatt. Négy repülőgéphez kaphatók matricák. Kettő a második világháború végén bevezetett, teljesen kék színsémában repült. A VS-20 egység repülőgépe 1953-ban a japán NAS Atsugi bázisról, később pedig az USS Badoeng Strait repülőgép-hordozóról szolgált. A második kék Guardian, amely a VS-27-hez tartozott, 1953-ban a CVS-36 USS Antietamról szolgált a Földközi-tengeren. Az AF-3S repülőgépek új, szürkésfehér álcázást kaptak a tartalék egységek számára. Két ilyen színű repülőgépet kínálunk, amelyek a Los Alamitos NAS repülőtérről üzemelnek, narancssárga csíkokkal a kiképző repülőgépek jelzésére. A legnagyobb dugattyús, egymotoros repülőgép, amely repülőgép-hordozókról üzemel. A modellben részletes motoröntvények, rézkarcok találhatók. Négy érdekes álcázás található.
_z1.jpg)
